Ki a titokzatos ember?
29
JÚNIUS, 2021
Táplálkozás
Egy 27 évvel ezelőtti, Vigadóban elhangzott előadás elbűvölt. Ki ez az ember? Mit tartogat még a számomra? Izgatott és kíváncsi lettem. „Nyomozásba” kezdtem. Évek teltek el, míg végre összeálltak a mozaikkockák, és kirajzolódott a titokzatos ember életútja.
Betegeskedő gyerekkor
Csia Jiben mindenki gyalog járt. Gyalog mentek az emberek az ananász ültetvényekre, édes krumplit szedni, meg a dohányföldekre. Gyalogoltak a bivalyok nyomában, ahogy lassan szántották a rizsföldeket. És a gyerekek is gyalogoltak a szüleik nyomában, mert a gyerekeknek ez volt a dolguk.
1948-at mutatott a naptár Tajvanon, a sziget dél-nyugati oldalán, a húszezer lelket számláló, poros városkában. A kínai Chen család elsőszülött fiának a „Meggazdagodás” nevet adták. Az édesapának, a kis keresetű hivatalnoknak kevés reménye volt a gazdagság elérésére. A földes, döngölt padlózatú házacskában malacokkal, kacsákkal, csirkékkel élt együtt a család. A házban nem volt folyóvíz, csak egy régi fakád és egy pottyantós WC.
Az elsőszülött fiú sovány, gyenge, beteges gyermek volt. Pálcikának csúfolták. Gyengeségét a hiányos étrend okozta: jobbára rizsből és édes krumpliból állt. Húst ritkán látott. Édesanyja majd’ hatéves koráig szoptatással igyekezett pótolni a hiányzó vitaminokat és ásványi anyagokat. Ennek ellenére gyakran volt beteg, állandóan megfázott és allergiától szenvedett.
A szülőknek nem volt pénzük, hogy orvoshoz hordják a gyermeküket. Az egyetlen ember, aki segíthetett, az a nagypapa volt. Ő hitt a gyógyfüvekben, és értett is hozzá. Valahányszor a fiú megbetegedett, a nagypapa vizet forralt, nagy adag mindenféle füvet dobált bele, és addig főzte, amíg egy sűrű és keserű koncentrátum nem lett belőle.
A nagypapa
A szülőknek nem volt pénzük, hogy orvoshoz hordják a gyermeküket. Az egyetlen ember, aki segíthetett, az a nagypapa volt. Ő hitt a gyógyfüvekben, és értett is hozzá. Valahányszor a fiú megbetegedett, a nagypapa vizet forralt, nagy adag mindenféle füvet dobált bele, és addig főzte, amíg egy sűrű és keserű koncentrátum nem lett belőle.
Ahogy az öregember karjába vette a gyereket, befogta az orrát, hogy kinyittassa vele a száját, és belédiktálta a sűrű főzeteit. A fiúcska gyűlölte a főzet ízét, de a gyógyfüvek mindig segítettek. Az „itatás” után mindig erősebbnek érezte magát, és a betegség, olykor csak átmenetileg, de visszaszorult.
A gyógyszerek elérhetetlenek voltak számára, a füvek használata viszont kézenfekvő volt: be tudták szerezni azt, amire éppen szükségük volt. A felcseperedő fiú mindig szerette meglátogatni a nagypapáját, részben, mert a füvek mindig enyhítettek betegségén, másrészt, mert lenyűgözte őt az a tudás, amit nagypapája egy életen át elsajátított a gyógyfüvekről.
A nagypapa olykor egy-egy cukorkával is megajándékozta unokáját. Gyakran vacsoráztak együtt az idős emberrel, aki elmélázva simogatta ritkás, kócos és hosszú szakállát. Az öregember lassan, ízlelgetve ette a lágy, ragacsos rizst, a mocsit. A sok-sok együtt töltött órában a fiú igyekezett valamennyit ellesni abból a hatalmas tudásból, amit nagyapja összegyűjtött.
A kézirat és a jövő
Egy látogatás alkalmával a nagypapa megmutatott egy régi kéziratot, amiből a gyógyfüvekről és azok hatásáról szóló tudása egy részét merítette. Ez a klasszikus kínai irodalom egy darabja volt, verses formában megírva, és teljesen különbözött minden tankönyvtől. Mivel az irat a családban senkit sem érdekelt, a fiú hazavitte, és hosszú órákat, napokat töltött az írás megfejtésével.
Ez lett élete sorsfordítója, legértékesebb könyve!
Az egykori kíváncsi, érdeklődő fiúcskát ma Dr. Tei-Fu Chennek hívják, és a Regenerációs Program Atyjaként, az 1982-ben indult SUNRIDER (USA) világcég alapító-tulajdonosaként tisztelik a világ több mint 50 országában. A 400, a Regeneráció Filozófiáját követő, vegyszermentes, növényi termékével százezrek számára tette lehetővé az egészség megőrzésének biztonságos, élvezetes módját. Világsikert aratott. Modern formában tovább vitte a nagypapája egykori tudását.