A méreganyagok
29
JÚLIUS, 2021
Táplálkozás
Vannak olyan méreganyagok, amelyek viszonylag rövid ideig terhelik csak testünket, mivel a szervezet hamar kiválasztja őket. Eltávolításukkal nem szükséges különösebben törődnünk. Ám vannak olyan mérgező anyagok is, amelyek elraktározódnak, amelyeket a test nem tud azonnal kiválasztani, és amelyek – a méreg fajtájától függően – a szövetekben és a szervekben raktározódnak el. Ezek egyfajta időzített bombává válhatnak, és senki nem tudja pontosan, hogy hány év és mennyi összegyűlt méreganyag kell az első tünet megjelenéséhez.
A méreganyagok csak gyűlnek…
A szervezetbe naponta bekerülő toxinok száma gyorsabban növekszik, mint amennyit a test méregtelenítő mechanizmusa el tudna távolítani. Vannak olyan káros anyagok, amelyek ellen az egyén szinte semmit sem tud tenni. A radioaktív részecskék hatása például csak jóval később észlelhető, és az egyes ember nem is tud védekezni ellene. Ha időben tudomást szereztünk volna a csernobili katasztrófáról, az bizonyos mértékig segített volna, de teljes védelmet így sem élvezhettünk volna. Szedhettünk volna jódtablettákat, hogy szervezetünk ne építse be a radioaktív jódot, elbarikádozhattuk volna magunkat a házunkba, de egyszer akkor is ki kellett volna jönnünk.
Az elektromagnetikus mezők növekvő befolyása nem ennyire fenyegető ugyan, de nem árt résen lennünk. A hálószobánkat különféle szerkezetekkel természetesen megtisztíthatjuk a legdurvább elektroszmogtól, de egészségünk továbbra is ki van szolgáltatva sok más, eddig még tisztázatlan mező hatásának. És ha ezek a hatások összeadódnak …
Zsírban és vízben oldódó méreganyagok
A testünk előnybe részesíti az olyan hulladéktárolókat, mint a zsír- és a zsírhoz hasonló szövetek, a sebhelyek, az idegek, de a haj és a körmök már kevésbé érintettek. A mérgek ezen kívül előszeretettel rakódnak le minden kiválasztó szervben. A májban elsősorban a zsírban oldódó mérgek raktározódnak, mint például a kloroform és sok gyógyszerrészecske.
A vízben oldódó mérgek, mint például a glikol, az oxálsav, a terpentinolaj, tartósítószerek és orvosságmaradványok, a vesében rakódnak le inkább.
A gyomorban és a bélben például a fluoridok, a klór, a foszfor, a réz, az ólom, a higany vagy a tallium. Más nehézfémek is, amelyeket a táplálékkal veszünk magunkhoz – mindenekelőtt a hallal, a hagyományos termelt gyümölccsel és zöldséggel, a belsőségekről nem is beszélve -, a sejtekig hatolnak. A vérképzést is nehezítik a mérgek, de ugyanígy megterhelik a szívet és az agyat.
Közismert, hogy az alkohol növeli a zsírban oldódó méreganyagok felvételét, a nikotin pedig a testben szinte minden méreg hatását megnöveli a már említett összeadódáson kívül. Egy dohányzó mérgekkel megterhelt szervezete lényegesen kevésbé tudja eltávolítani a káros anyagokat, mint a nem dohányzóké.
Mennyi méreganyag van bennünk?
Kapcsoljuk be a tévét, és nézzük meg a reklámokat. Kinek használnak a reklámozott cikkek? A chips, az édességek, az öblítők, az üdítőitalok és a századik „light” margarin? Ilyen termékekből él a társadalom nagy része: a gyártó, a terjesztő, a reklámcég, a tévéadók és a szupermarketek. És ebből élnek az orvosok is.
Akár hasznos, akár nem, akár árt az egészségnek, akár nem, megvesszük a csokoládét és a cukorkát, és hagyjuk magunkat rábeszélni arra, hogy mindez javítja az élet minőségét …
Aki már megpróbált kilépni ezekből a jól bejáratott szokásokból – függőségből? – tudja, hogy milyen irgalmatlanul nehéz. Alig lehet találni egészséges élelmiszert a szupermarketekben, a benzinkutaknál, az éttermekben és a gyorsbüfékben.
Régebben a vidéken élők egészségesebbek voltak a városiaknál. Ez is megváltozott. A nagy élelmiszer áruházakban olcsóbban kínálják azt, amit korábban maguk termeltek, főztek, besavanyítottak az emberek, vagy amit a pincében tároltak.
Ma viszont „friss áruk” vannak, tele vegyi anyaggal, hogy távol tartsák a kártevőket. Ezeket a termékeket bőségesen megszórták műtrágyával, gázokkal kezelték, besugározták, esetleg még génmanipuláltak is.
Alternatívaként ott vannak a kész- és félkész termékek: mélyhűtöttek, színezettek, stabilizátorral kezeltek, emulgeáltak, sűrítettek, mesterséges ízfokozót tartalmaznak, és mindenféle, ipari módon kezeltek. Egyre hosszabb azoknak az adalékanyagoknak a listája, amelyre erősödő allergiával reagálunk.
Meglehetősen mérgezett korban élünk tehát, amely méregtelenítés után kiált.
Itt fáj, ott fáj…
Már Paracelsus is tudta, hogy az adag dönti el, hogy valamiből méreg lesz, vagy orvosság. Ma nagy adagban kapjuk a mérgeket. Így mindenből lehet méreg, még a sóból is. A tüdőtágulásos betegek számára a víz is lehet mérgező, amelytől megfulladnak. Májunk a túlzásba vitt dolgoktól szenved leginkább.
Az ember évekig nem veszi észre az önmérgezést, és végül arra lesz figyelmes, hogy hol itt fáj, hol ott fáj, majd pedig már mindenütt. Ez azért van így, mert a keletkező mérgek – lassan, alattomosan – megbénítják az idegrendszer érzékelő képességét.
Az elsavasodásból származó mérgeket a bélfal felszívja, és bekerülnek a májba. Ha ez már túlterhelt, akkor a mérgek visszajutnak a bélbe, amely így önmagát mérgezi meg. A hibás anyagcseréből származó mérgek eljutnak a kötőszövetekbe és a legkisebb véredényekbe is, elraktározódnak. Ettől pedig az immunrendszer szenved, amely szoros kapcsolatban van a kötőszövettel.
A savanyú anyagcsere termékek meggyengítik a véredényfalak sejtjeit, a kötőszövet pedig megduzzad és zsírral tömi ki magát. Különféle betegségek jönnek létre amiatt, hogy a szervezet el akarja kerülni a mérgek hatását.
Min múlik a méreganyagok mennyisége?
Az állandó önmérgezés egyik-másik formájában is láthatjuk, hogy az adagolás dönt a méregről. Az immunrendszert a bélhez kapcsoljuk – ez szolgáltatja a test immunitásának 80%-át -, amely állandó gyengítő hatásoknak és gyulladást keltő anyagoknak van kitéve. Ezen kívül még az anyagcsere is leblokkolódik, így akkor is hízunk, ha alig eszünk valamit. Sok panasz, mint fáradság, a fejfájás, vagy bőrkiütések függnek össze ezzel. Gyakran rejtett élelmiszer-allergiáról van szó, vagy arról, hogy az illető nem tudja elviselni az egészséges élelmiszert.
A környezetből származó mérgek mellett, amelyek az immunrendszert gyengítik, egyoldalú étkezési szokásaink is okozhatják a rejtetten folyó reakciók megjelenését. Azért rejtettek, mert az ember legtöbbször nem veszi észre, hogy bizonyos élelmiszerre – sokszor kedvenc ételére – rosszul reagál.
A széles árukínálat ellenére egész életünkben mindig ugyanazt esszük, különösen reggelire, de vacsorára is. Valószínűleg hozzá kell szoknunk, hogy nem mindenkinek hasznos minden és mindig, és hogy azok a dolgok, amelyeket ma jónak és elfogadhatónak tartunk, nem biztos, hogy holnap is azok lesznek.